Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – reformáció emlékünnepe Szamos-negyeden

Vasárnap délelőtt a Bethlen Gábor téri református templomban a gyülekezet egy szívvel és lélekkel tett hitvallást énekszóval: erős várunk nékünk az Isten! Az istentiszteleten az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 4,5-21 alapján hirdette Isten igéjét, Varga Tamás Sándor gyakornok-lelkipásztor. C. H. Spurgeon, angol baptista prédikátor gondolatával szólt a gyülekezethez: ha szétesőben van a Bibliád, akkor valószínűleg az életed nem! Az igehirdető egy utazásra hívta a gyülekezetet, amit három idősíkon zajlott. Jézus mennybemenetele után nem sokkal, az apostolok hirdették a Krisztusról szóló evangéliumot és csodákat tettek az Ő nevében. Ezért beidézik őket egy bíróság elé, ahol az izraeli papi elit meg akarta tiltani, hogy Jézusról tanítsanak. Ekkor teszik fel az apostolok azt a kérdést, ami akár egy szép reformátori gondolat is lehetne: vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg! (ApCsel 4,19). 1517. október 31-én, Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes kitűzte híressé vált 95. tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, ezzel hivatalosan is elindult a reformáció.  Ennek hatására később – 1521, Worms – Luthert is kihallgatják a birodalmi gyűlésen és azt kérik, vonja vissza tanait. Luther azzal érvel, hogy amíg a Szentírás alapján meg nem győzik az ellenkezőjéről, addig nem vonhatja vissza tanait. Mindkét esetben nyomásgyakorlás történik, mindkét esetben meghátrálásra akarják kényszeríteni a Krisztusról bizonyságot tevő embereket.

Mi a helyzet ma, velünk? Mi talán kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen szabadon gyakorolhatjuk hitünket és nem fenyegetnek halállal minket, mint az apostolokat, valamint a reformátorokat. Mégis korunk református emberének is naponta meg kell vívja a saját hitharcát a világ és annak fejedelme ellen. Ma, amikor alapvető keresztyén értékeinket kérdőjelezik meg – család, házasság, az ember neme – mi is csak egy dolgot tehetünk: vissza kell térnünk a gyökerekhez! Re:formálódnunk kell! A reformáció visszatérés a forráshoz, az eredeti tanítás hitelességéhez. Ez pedig azt is jelentheti, hogy olyan értékeket konzerválunk, amelyek ma nem tűnnek korszerűnek, de holnapután mégis szükség lesz rájuk, idézte a lelkipásztor Balog Zoltán püspök úr szavait.

A reformáció alapvető célja az volt, hogy újra helyesen kell értelmezni az írást. Ennek első lépése az volt, hogy olvasni kell a Bibliát. Hogy ez megtörténjen olvashatóvá és érthetővé kell tenni az Isten szavát, vagyis le kell fordítani a nép nyelvére. A reformáció eme vívmánya pedig széles körben elterjedté és érthetővé tette Isten szavát, hozzájárulván a nemzeti nyelvek fejlődéséhez.

Mi milyen alapra építjük fel az életünket? Milyen értékek mentén éljük az életünket? Ki az alap? Jézus Krisztus és az ő szava vagyis a Biblia? Vagy a világi felfogás: mindent szabad neked, valósítsd meg önmagad, fordítsd ki a világot a sarkából…stb. Kinek a szavára hallgatsz? A Bibliában leírt Krisztusi szóra, vagy a világ hívásának engedsz? A viselkedésed, a tetteid, az életed, a szavaid, a gondolkodásod mind azt mutatják meg kié vagy te! A világé vagy a Királyé? S tudjuk egyik ifjúsági énekünkből, hogy aki a Királyé, az nem lehet a világé, aki a Krisztusé azé az élet! Isten meghozott egy döntést! Ez az volt, hogy nem hagyja bűnben az embert, hanem Krisztusban reformálja, megváltja az övéit. Isten döntött. Krisztusban melletted döntött.



Ne féljünk megvallani hitünket és bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Legyünk büszkék református hitünkre! Az apostolok és a reformátorok sem féltek, azért nem, mert tudták, hogy az Isten velük. S ha Isten velük nem számít ki van ellenük. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Az ünnepi istentiszteletet a gyülekezet ifjúságának szolgálata tenne színesebbé. Két Lukátsi Vilma verset szavaltak el: Wittenberg és Búvópatak, majd énekszóval is dicsérték Istent: a mélyből hozzád száll szavam és az Erőt adsz minden helyzetben című ifjúsági énekekkel.

Ezt követően Póti Eduárd, a Szatmári Református Gimnázium igazgatójának rövid előadását hallgathatták meg az egybegyűltek, aki Bethlen Gábor fejedelem reformációval kapcsolatos intézkedéseit és gondolatait osztotta meg. Tartalmas és érdekfeszítő előadás volt, ahol többek között megtudhattuk milyen fontos szerepet játszott a fejedelem a szatmári református oktatás megteremtésében. Póti Eduárd előadását egy a mai kor emberének is megszívlelendő Bethlen Gábor gondolattal zárta: nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet!



Bogya Kis Mária lelkipásztor megköszönte az előadást és emlékeztetett arra, hogy október 31. több szempontból is fontos dátum a Szamosnegyedi Gyülekezet életében. 1993-ban ezen a napon tartották meg az első szabadtéri istentiszteletet, valamint 1999-ben ugyancsak ezen a napon kondultak meg először a templom harangjai.

Ezek után Bogya Kis Ferenc lelkipásztor vezetésével a nemrég megválasztott presbitérium ünnepi esküvel erősítette meg szolgálatát. Isten áldását kívánjuk mind a presbiterek, mind Hajdu Sándor főgondnok és Bálint Zoltán gondnok életére és szolgálatára. Úrvacsoraosztással folytatódott az ünnepi istentisztelet, ahol a kegyelem asztalánál a gyülekezeti tagok élhettek Krisztus értünk megtöretett testével és kiontatott vérével.

Az ünnepi istentisztelet záróakkordjaként a templomkertben 2007-ben felállított Bethlen Gábor szobor megkoszorúzására került sor. Fejedelmünk – akiről a tér kapta nevét – jelszavával adunk mi is hálát Istennek, hogy megtartotta népünket és egyházunkat: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Isten áldja meg keresztyén reformált népét!